Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban.


I. Célok
• egységes betegvizsgálati séma bemutatása,
• meghatározni a betegvizsgálat módját különböző időfaktorú és súlyosságú helyzetekben.


II. Háttér
• A sürgősségi ellátás, és főként a prehospitális sürgősségi ellátás betegvizsgálatának folyamata
elvében és céljait tekintve is számos elemében eltér a klasszikus betegvizsgálattól.
• A sürgősségi szemlélet alapja a beteg szisztematikus, ABCDE sorrendű, gyors vizsgálata. A
vizsgálat célja azonosítani azokat a problémákat, amelyek közvetlen, vagy potenciális
életveszélyt jelentenek, illetve sürgős beavatkozást igényelnek. Az anamnézis felvétele, vagy a
beteg tetőtől talpig való vizsgálata csak akkor következhet, ha az ABCDE vizsgálatunk során a
beteget veszélyeztető, azonnali beavatkozást igénylő eltéréseket nem találtunk, vagy ezeket
elhárítottuk.


III. Első benyomások a beteg/sérült megközelítésekor
• A beteg feltalálási helyére érkezve először a helyszín biztonságosságáról kell meggyőződnünk,
és ha korábban nem tettük meg, fel kell vennünk a szükséges egyéni védőfelszereléseket. Ha a
helyszín az ellátóra nézve is veszélyes, ne közelítsük meg, illetve azonnal hagyjuk el a
veszélyzónát és gondoskodjunk a beteg(ek) kimentéséről (a saját testi épségünk veszélyeztetése
nélkül), ill. a veszélyhelyzet társszervek által történő megszüntetéséről.
• A beteget megközelítve a gyakorlott ellátó első megtekintésre (testhelyzet, mozgás, bőrszín,
légzésszám) és AVPU vizsgálattal azonosítani tudja:
o a valószínűleg keringésmegállásban lévő,
o a kritikus állapotú,
o az egyértelműen ABCD stabil állapotú betegeket.
• Vizsgálnunk kell, hogy a beteg sérült-e, illetve mi lehet a sérülés/megbetegedés megközelítő
mechanizmusa.
Betegvizsgálat a prehospitális
ellátásban
Szabványos Eljárásrend 


IV. Betegvizsgálat keringésmegállás gyanújában (újraélesztésre szoruló beteg)

Gyanút keltő

• keringésmegállás lehetőségét magában hordozó baleseti mechanizmus (áramütés, vízi baleset),
illetve erre utaló helyszín,
• a keringésmegállás potenciális előhírnökeként mutatkozó jellegzetes tünetek, nehézlégzés,
mellkasi fájdalom, ájulás (utóbbit esetleg átmeneti görcsroham kísérheti, ami tévesen epilepszia
felé terelheti a gyanút),
• agonális (gaspoló) légzés (l. alább), amely lehet elhúzódó, és megtartott légzés illúzióját
keltheti,
• mozdulatlanul és az adott környezetben szokatlan/rendellenes testhelyzetben, többnyire földön
fekve talált beteg.
Kritikus állapot, ill. keringésmegállás gyanúja esetén törekedjünk a beteg 360º-os
körüljárhatóságának biztosítására, még akkor is, ha annak megteremtése esetleg minimális
időveszteséggel is jár.


1. Reagál-e a beteg? Hangos megszólításra ("Mi történt? Segíthetek?"), vállának egyidejű kíméletes
megrázására:

• ha bármilyen reakció mutatkozik az erőteljes ingerekre, a beteg él. Kompetenciánknak
megfelelően folytassuk a vizsgálatot és az ellátást az ABCDE szemléletnek megfelelően, sz.e.
kérjünk megfelelő segítséget (segélykocsi). A segítség megérkezéséig (vagy a segélykocsi felé
történő szállítás alatt) rendszeresen ellenőrizzük a beteg állapotát.
• ha nem észleltünk semmiféle reakciót, megfelelő kompetencia hiányában haladéktalanul
kérjünk segélykocsit, és folytassuk tovább az életjelenségek vizsgálatát.

2. A légutak felszabadítása:

• amennyiben az ellátandó személy nem a hátán fekszik, fordítsuk a hátára, szabadítsuk fel a
légútjait. A légút felszabadításához tegyük egyik kezünket az illető homlokára, másik kezünket
az álla alá, majd kíméletesen hajtsuk hátra a fejét, és egyidejűleg emeljük meg az állát.
• a beteg szájüregébe csak akkor kell belenézni és belenyúlni, ha a körülmények azt nyilvánvalóan
szükségessé teszik (pl. szemmel jól látható, a légzést akadályozó idegentest vagy hányadék
eltávolítása érdekében - ebben az esetben használjuk a leszívót durva toldattal, és/vagy
távolítsuk el az idegentestet, pl. Magill-fogóval).


3. Az életjelenségek vizsgálata:

• Ide tartozik a légzés, illetve bármilyen egyéb spontán mozgás (köhögés, nyelés, védekezés stb.
vizsgálata), valamint képzettség és jártasság esetén az ezzel egyidőben történő carotis pulzus
tapintása is.
• Normálisan lélegzik a beteg? Az előzőeknek megfelelően szabaddá tett légút mellett a beteg
mellkasa felé fordított fejjel hajoljunk szorosan a beteg arca elé és 10 másodpercig
o a légzőmozgások figyelésével, valamint
o a légáramlás hallgatásával és
o érzékelésével
(hármas érzékelés) ellenőrizzük, hogy a beteg normálisan lélegzik-e, illetve állapítsuk meg,
hogy a légzés nem normális, vagy hiányzik.
(megj.: légúti megbetegedések - pl. influenza, COVID-19 - gyanúja esetén ne hajoljunk a
beteg arca fölé, hanem a mellkas szintjében oldalról figyeljük a mellkas mozgását -
emelkedését, süllyedését - és hallgassuk a légzési hangokat).
Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban.
• Normális a légzés, ha
o nem nagyon gyér (a 10 másodperc alatt legalább kétszer észlehető),
o nem feltűnően, görcsösen erőlködő, és
o nem zajos (hörgő).
Gyakori ugyanis keringésmegállásban a vérellátás nélkül maradt nyúltvelői légzőközpont
utolsó reakciójaként az ún. agonális vagy terminális (vagyis gaspoló) légzés, amely nem
biztosít hatásos légcserét, ugyanakkor megzavarhatja fontos döntésében az ellátót. (A
gaspoló légzést szemléletesen a következő szavakkal lehet leírni: furcsa, néha vesz egyegy levegőt, hörög, tátog, csuklik, vesz egy nagy levegőt, mintha pipálna, úgy lélegzik,
mint egy hal stb.). Amennyiben ilyen terminális légzést észleltünk, vagy egyszerűen a
döntés tekintetében kétségeink lennének, járjunk el úgy, mintha a légzés nem lenne
normális vagy hiányozna.
• Ha nem észleltünk normális légzést, valószínűsíthető a keringésmegállás (normális légzés
hiányában keringés tartósan nem lehetséges, illetve hatásos keringés hiányában a légzés -
gyakran terminális jellegű, azaz gaspoló átmenettel - megszűnik). Megfelelő kompetencia
hiányában vagy BLS egység esetén: ha eddig még nem történt meg, kézirádión haladéktalanul
kérjünk segélykocsit. (A kézirádió elérhetetlensége, műszaki zavara esetén megoldás lehet a
segélyhívó szám mobiltelefonon kihangosítással történő hívása, vagy a jelenlévő laikus által a
telefon elhelyezése az ápoló füléhez).
Az újraélesztést - néhány kivételtől eltekintve - mellkasi kompressziókkal kell kezdeni, tekintettel
arra, hogy a felnőttkori váratlan (kórházon kívüli) keringésmegállások döntő többsége szíveredetű, és
bekövetkeztekor a vér tartalmaz még néhány percre elegendő oxigént. Az újraélesztést az aktuális
irányelveknek megfelelően folytassuk.


V. Kritikus állapotú beteg ABCDE vizsgálata

• Minden olyan megtartott keringésű betegnél, ahol az ABCD stabilitás nem egyértelmű, kötelező
a beteg szisztematikus, alább leírt ABCDE séma szerinti vizsgálata.
• A betegvizsgálat kulcs elemei:
o Az első ABCDE vizsgálat mindig eszköz nélküli vizsgálat.
o Az első ABCDE vizsgálatot a mentőegység vezetője, vagy az általa oktatott/felügyelt
ellátó végzi.
o A vizsgálat során (a mentőegység vezetőjének irányításával, az egység többi tagjának, sz.e.
laikusok bevonásával) párhuzamos tevékenységek zajlanak.
o MINDEN vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor (függetlenül az
alapbetegségétől) kezdetben - tehát már az első állapotfelmérés alatt - 100%-os belégzési
oxigén koncentrációt kell alkalmazni, (pl. nem visszalégző, rezervoáros maszkon át, magas
áramlással) az "Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban" című szabványos
eljárásrendnek megfelelően.
• Kulcsfontosságú továbbá, hogy egyedüli ellátó/BLS egység esetén az eszközös vizsgálatokra
csak az első, vizsgálóeszköz nélküli ABCDE vizsgálat után kerüljön sor, illetve, hogy a
párhuzamosan végzett eszközös vizsgálatok eredményeinek értékelése nem késleltetheti, vagy
módosíthatja az eszköz nélküli ABCDE vizsgálatot.
• A párhuzamos tevékenységek előre egyeztetetten történjenek, a párhuzamos feladatok
delegálása a mentőegység vezetőjének feladata.
Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban.

• A legfontosabb párhuzamos tevékenységek kritikus állapotú beteg/súlyos sérült esetén:

o segítség szükségességének megítélése után sz.e. segélykocsi hívása,
o 360°-os hozzáférés biztosítása,
o látható nagy vérzés csillapítása,
o a ruházat a szükséges mértékig történő eltávolítása/levágása a vizsgálathoz,
o pozicionálás,
o egyszerű légúti segédeszközök előkészítése/behelyezése, sz.e. légúti leszívás,
oxigénterápia,
o monitorozás (pulzoximéter, vérnyomásmérő, EKG monitor felhelyezése, ha a kimentést
nem akadályozza - amennyiben a kimentést akadályozza a csatlakozások átmenetileg
oldhatóak),
o vénabiztosítás (ill. annak előkészülete) - indokolt esetben (és megfelelő kompetencia
birtokában).


1. "A" vizsgálat
• Erre akkor van szükség, ha a beteg eszméletlen, és/vagy a légzés zajos, illetve erőlködő.
Szokványos magatartás és beszéd a légútvizsgálatot feleslegessé teszi (kontaktusba vonható
beteg vizsgálata az ellátandó számára kényelmes pozícióban történjen, légútfelszabadító
mozdulatok nélkül).
• A légutak vizsgálata két elemből áll:
o a légúti hangok hallgatása szabad füllel,
o a légúti fenyegetettség azonosítása.
• Eszméletlenség esetén az ellátó a beteg fejénél, oldalról a törzs mellett elhelyezkedve - a
korábban részletezett légútfelszabadító mozdulatokkal párhuzamosan, hármas érzékeléssel
vizsgál. A vizsgálat során nemcsak a levegő áramlásának tényét, hanem annak
minőségét/hangját is figyeljük:
o teljesen elzáródott légútra utal:
- erőlködő légzőmozgás levegőáramlás nélkül (frusztrán légzőmozgás),
- vagy a légzés teljes hiánya; ez azonban gyakrabban a légzés idegi vezérlésének
zavarából adódik; ennek gyors elkülönítése a légúti elzáródástól nehéz lehet
o részlegesen elzáródott légútra utal:
- lágyrészek okozta részleges elzáródás esetén a HORKOLÁS
- folyadék okozta akadály esetén a felső légúti SZÖRCSÖLŐ hang
- szilárd idegentest, illetve egyéb felső légúti szűkületet okozó kórképek, pl.
anaphylaxia, krupp stb. esetén a STRIDOR
o légúti fenyegetettségre utal:
- eszméletlen beteg esetében a hanyatt fekvő helyzet (különösen nyakrögzítés mellett)
- légúti égés: kormos nyelv, a száj és orr körüli bőr és az ajak égése, a száj és orr körüli
szőrzet perzselődése
- allergia-gyanús betegnél a (fokozódó) rekedtség, stridor
- légúti vérzés, tumor, gyulladás, strangulatio, haematoma
• Azonnali beavatkozást igénylő légúti akadály (pl. vér, hányadék, idegentest) esetén a végleges
megoldásig az egyszerű légútbiztosítás eszközeit kell használni (részletesen lásd az "Eszköz
nélküli, illetve egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban" című
szabványos eljárásrendben).

• Amennyiben nem halljuk a felső légutak irányából az említett zajokat és nem észlelünk frusztrán
légzőmozgásokat, illetve nem merül fel légúti fenyegetettség, az "A" (átjárható légutak)
rendezettnek tekinthető, a légút szabad, további vizsgálata mindaddig nem szükséges, míg
állapotváltozás, beavatkozás vagy a beteg mozgatása az ABCDE újraértékelését nem indokolja.
• Amennyiben a légutak teljes vagy részleges elzáródásának bármely formáját, illetve légúti
fenyegetettségre utaló jelet észlelünk, azonnali beavatkozás szükséges!
• Párhuzamos tevékenységek, amelyek szükségessé válhatnak az "A" vizsgálat során:
o Manuális légútbiztosítás
o Szívó előkészítése/használata
o Egyszerű légútbiztosító eszközök előkészítése/behelyezése
o Szükség esetén a beteg stabil oldalfekvő helyzetbe pozicionálása.

2. "B" vizsgálat
• A légzés vizsgálatának elemei:
o légzési munka
o frekvencia
o mélység
o szimmetria, mintázat/jelleg (pl. Biot; Cheyne-Stokes; Kussmaul).
• Megtekintéssel a (centrális vagy perifériás) cyanosis felismerése: a cyanosis a súlyos
hypoxaemia (késői) jele lehet, többnyire az alábbi tünetekkel együtt.
• A légzési munka meghatározása:
o Felnőtteknél riasztó a fokozott légzési munka: erőlködő légzés és/vagy a légzési
segédizmok használata, továbbá a megnyúlt kilégzés, vagy egyéb rendellenes légzési
minta, illetve a jelentős légzésfrekvencia-szaporulat.
o Kórosan csökkent légzési munka (kimerülés) keringés-összeomlással fenyeget.
• A légzésszám meghatározása (10 másodperc alatti légvételek száma megszorozva 6-tal -
gyakorlott ellátó "ránézésre" is meg tudja állapítani a jelentősen csökkent vagy növekedett
légzésszámot, de a pontos meghatározás ebben az esetben is fontos).
o Riasztó a 9 alatti és a 30 feletti légzésszám, mert légzési elégtelenségre utalhat.
o Gyermekeknél az életkortól függő értékeket kell figyelembe venni (lásd függelék).
• Hallgatózás fonendoszkóppal legalább 4 ponton (kompetencia birtokában):
o Riasztó a néma mellkas, a jelentős légzési hangeltérések (pl. sípolás-búgás, szörtyzörejek,
crepitatio) és a jelentős oldalkülönbség.
• Egyes légzési/légúti hangok nemcsak fonendoszkóppal, hanem szabad füllel is hallhatók, azok
értékelése is kiemelkedő fontosságú.
• A mellkas kopogtatásának feltételei a prehospitális környezetben gyakran nem adottak, a
kopogtatással nyerhető információ megfelelő gyakorlat hiányában korlátozott, a vizsgálat
elhagyható, vagy célzott vizsgálatként későbbre halasztható (kompetencia birtokában).
• A súlyos/kritikus állapotú betegnek azonnali beavatkozásként - a "B" vizsgálat eredményétől
függetlenül - oxigén adása indokolt az "Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban" című
eljárásrendben is taglalt módon.
• Felületes, ineffektív légzés vagy légzésleállás esetén azonnali ballonos-maszkos lélegeztetés is
szükségessé válhat - ez esetben a légúti segédeszközök használatával és négykezes technikával.

• Párhuzamos tevékenységek a "B" vizsgálat során:
o oxigénmaszk felhelyezése, az áramlás beállítása,
o négykezes lélegeztetés esetén a "második két kéz" biztosítása (a ballon összenyomásához),
o pulzoximéter (esetleg SpCO, SpMet) felhelyezése a monitorozás első lépéseként.

3. "C" vizsgálat
• A keringés vizsgálatának elemei:
o Bőrszín, hőmérséklet, nedvesség
o Pulzus
o CRT.
• A bőr vizsgálata megtekintéssel és tapintással:
o Sápadtság, márványozottság, cyanosis
o Hűvös - meleg
o Száraz - verejtékes - nyirkos.
• Perifériás pulzus tapintása:
o Tapintható-e perifériás pulzus - hiányában azonnal ellenőrizni kell a centrális pulzust.
o Frekvencia (10 másodperc alatti ütések száma megszorozva 6-tal - gyakorlott ellátó néhány
ütésből meg tudja állapítani a jelentősen csökkent, vagy növekedett pulzusszámot; a pontos
érték meghatározásában a pulzoximéter és a monitor segít a következő fázisban). A
szívfrekvencia értékelésénél az adott életkorra jellemző normális értékeket kell figyelembe
venni.
o Kvalitása: peckelő - telt - elnyomható - nem tapintható.
o Ritmusos vagy nem.
• Kapilláris újratelődési idő (CRT) mérése a körömágy vagy szegycsont 5 másodpercig tartó
megnyomásával, majd felengedésével:
o 2 másodpercnél hosszabb érték perifériás keringési zavar jele.
• Párhuzamos tevékenységek a "C" vizsgálat során:
o Indokolt esetben és kompetencia birtokában vénabiztosítás a korai gyógyszeres/folyadék
terápiához.
o EKG monitor felhelyezése (négyeres kábel, öntapadó elektródával a vállakra és a
csípőkre).
o Vérnyomásmérés, vagy vérnyomásmérő monitor felhelyezése és mérési intervallum
beállítása 2 percre, lehetőleg a vénabiztosítással ellentétes oldalon.


4. "D" vizsgálat
• Az idegrendszer vizsgálatának elemei:
o Pupillák vizsgálata:
- Egyenlő méret vizsgálata (1 mm-t meghaladó pupilla differencia = anisocoria)
- Megfelelő kompetencia esetén a fényreakció, illetve a tágasság megítélése.
o A tudatállapot felmérése AVPU-skála alapján, ill. pontos kezdeti GCS felvétele (megfelelő
kompetencia esetén):
- Lehetőleg gyógyszer adása előtt határozzuk meg.
- A fájdalmas inger a supraorbitalis ideg kilépési pontjának nyomása.
- Mindig a legmagasabb érték rögzítendő, a döntéseinket erre alapozzuk.
- Minden változást gondosan dokumentálnunk kell.
- Az újkeletű zavartság riasztó tünetnek számít.
o Oldaliság vizsgálata:
- Bulbusok helyzete.
- Arc aszimmetriája.
- Végtagmozgások aszimmetriája felszólításra és fájdalomingerre.
- (az első vizsgálat részeként nincs mód részletes érzés- és mozgás-eltérések
vizsgálatára).
• Párhuzamos tevékenység a "D" vizsgálat során:
o Vércukormérés a vénás kanül tűjéből (tehát annak beszúrásakor) vett vérből.


5. "E" vizsgálat
• Egyéb vizsgálatok:
o Testhőmérséklet megítélése tapintással:
- Súlyos hypothermia valószínűsítése.
- Magas láz valószínűsítése.
o Egyéb célzott vizsgálatok, például:
- TTEKG/12-elvezetéses EKG vizsgálat.
- Szívhangok hallgatása.
- A has vizsgálata tapintással.
- Jelentősebb bőrelváltozás, oedema, anasarca, bőrkiütés, bevérzés felismerése.
- Sérülések keresése olyan betegnél, akit nem sérültként vizsgálunk.
o Körülmények vizsgálata.
o Anamnézis felvétel (SAMPLE séma szerint), heteroanamnézis hozzátartozótól,
szemtanútól stb., illetve korábbi (relevánsnak gondolt) egészségügyi dokumentációk
áttekintése.
o Célzott prehospitális ultrahangvizsgálat, melynek szempontjai:
- Alkalmazása a szolgálatnál érvényes személyi kompetenciák és tárgyi feltételek mentén
lehetséges.
- Célja, hogy eldöntendő célzott klinikai kérdésre keressünk olyan választ az
ultrahangvizsgálat segítségével, ami alapján az ellátásunk, vagy a szállításunk
módosulhat.
- A vizsgálat nem okozhat szükségtelen időveszteséget időkritikus beteg ellátása és
szállítása során, ezért célszerűen párhuzamosan végzendő egyéb beavatkozásokkal.
• Párhuzamos tevékenység az "E" vizsgálat során:
o Hőmérsékletmérés műszerrel: tympanicusan, esetleg bőrfelszínen (pontos maghőmérséklet
intubálás után a nyelőcsőben mérhető).
o Kihűlés elleni védelem biztosítása.
Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban.


VI. A kritikus állapotú beteg ABCDE vizsgálatának kiegészítése sérülés gyanúja esetén
• Elengedhetetlen a ruházat teljes eltávolítása levágással, minimális alsóruházat kivételével,
azonnali hővédelemmel.
• Az ABCDE vizsgálatot megelőzi:
o Jelentős külső vérzés csillapítása direkt nyomással, durván deformált végtag/hosszú csöves
csont törése esetén annak húzatása - cABCDE.
o Döntés a nyaki gerinc rögzítéséről, ha a mechanizmus alapján a nyaki gerinc sérülése nem
zárható ki (kizárható például izolált hasi, vagy mellkasi szúrt/lőtt sérülés esetén) -
ccABCDE.
• Párhuzamos tevékenységek (delegálandó feladatok):
o Külső vérzés csillapítása direkt nyomással, nyomókötéssel, vagy pl. a femur törése esetén
a végtag tengely irányú húzatása, ha van elegendő személy.
o Nyaki gerinc manuális in line stabilizációja (MILS).
A korábban leírt ABCDE vizsgálat kiegészítése sérülés esetén:
• "A" vizsgálat
o A részlegesen/teljesen elzáródott légút felszabadításhoz, nyaki gerincsérülés-gyanúnál,
MILS mellett az áll kiemelése a fej hátrahajtása nélkül végzendő.
Megj.: a merev nyakrögzítő gallér felhelyezése csak az ellátás későbbi szakaszában jön
szóba, a légutak szabaddá tétele előtt nem szabad vele időt vesztegetni.
o Vérző arckoponyasérülés esetén szükségessé válhat a garatüreg azonnali és akár
folyamatos szívása, ideálisan puha leszívó katéterrel a nasopharyngealis tubuson keresztül;
amennyiben ez sikertelen, a sérült oldalra fektetése és e helyzetben tartása (eszközös
légútbiztosításig) javasolt.
o Ez utóbbi feladat párhuzamos tevékenységként delegálható.
• "B" vizsgálat
o A légzés vizsgálata során elengedhetetlen a mellkas megtekintése és áttapintása (elöl, oldalt
és elfordítás nélkül hátul) az alábbi eltérések felismerésére:
- A mellkas mozgásának, kitérésének megtekintése, lehetőleg a sérült lába felől, a
paradox légző mozgások és a részleges mellkasi instabilitás felismerésére.
- Csontos crepitatio bordatörésre utal, melyben gyakran több borda érintett.
- Subcutan emphysema a PTX egyértelmű jele, azonosítása megtekintéssel és tapintással
általában könnyű.
o Azonnali beavatkozásként a kritikus és hemodinamikailag instabil, mellkasi érintettségű
súlyos sérültnél a mellkas detenzionálása az ellátó kompetenciájának megfelelő szinten
kötelező.
- tűvel (intravénás kanül tűjével) időnyerés céljából, a thoracostomia elvégzéséig.
- thoracostomiával (intubált, lélegeztetett sérültön).
• "C" vizsgálat
o Jelentős külső vérzés felismerése és csillapítása, ha előbb nem történt meg.
- Hosszú csöves csontok (femur, humerus) töréseinek felismerése.
- Medence megítélése a mechanizmus alapján, ránézéssel (külsérelmi nyomok) és a
szimmetria megítélése.

- A MEDENCE VIZSGÁLATA BÁRMILYEN IRÁNYÚ NYOMÁSSAL
SZIGORÚAN TILOS!!
- A has itt megtapintható, de az üregi vérzés negatív tapintási lelet mellett sem zárható ki;
megtekintéssel a szervsérülésre utaló indirekt jelek felismerhetőek (abrasio, suffusio).
o Párhuzamos tevékenységek (delegálandó feladatok):
- Külső vérzés csillapítása direkt nyomással, nyomókötéssel.
- Femurtörés esetén azonnali és folyamatos manuális húzás (sz.sz. analgézia után).
- A sérült csomagolásához sz.e. medencerögzítő, illetve húzósín, továbbá buborékfólia,
lapáthordágy előkészítése.
• "D" vizsgálat
o Megtartott tudatú betegnél gerincsérülés gyanúja esetén részletesebb vizsgálat az
idegrendszeri eltérések, így a sérülés magasságának azonosítására.
o A vércukorszint mérése megváltozott tudatú sérült esetén kiemelt fontosságú.
• "E" vizsgálat
o ABCD problémák elhárítása esetén, ha elég idő áll rendelkezésre, vagy szállítás közben:
- A hát vizsgálata egyedül penetráló trauma, ill. annak gyanúja esetén szükséges.
- További sérülések, például distalis végtagtörések, sebek felismerése.
- (12-elvezetéses EKG készítése súlyos sérült esetén az időveszteség és a
következmények hiánya miatt nem indokolt)


VII. Egyértelműen ABCD stabil beteg vizsgálata


• Amennyiben egy beteg kiérkezésünkkor járóképes és egész mondatokban, értelmesen képes
kommunikálni, valószínűsíthetjük az ABCD stabilitást, tehát azt, hogy a légutak, a légzés, a
keringés és az idegrendszer az adott pillanatban megfelelően működik ahhoz, hogy azonnali
beavatkozás nélkül folytathassuk a helyszíni tájékozódást.
• ABCD stabil beteg vizsgálatával párhuzamosan végezhetjük a célzott anamnézis felvételt. Ilyen
betegek vizsgálata során alkalmazható az ellátó által megszokott, egyéni séma is, de célszerű és
javasolt az ABCD sorrend követése. Az ABCD sorrendű vizsgálat biztosítja a szisztematikus,
alapos betegvizsgálatot, valamint azt, hogy semmilyen fontos részlet ne kerülje el az ellátó
figyelmét.
VIII. Kiegészítés
• A sürgősségi ellátást tanító különböző kurzusok, iskolák (ALS, ITLS, ATLS) ABCDE
betegvizsgálati sémái nem egészen azonosak. Az ellátó e sémák közül az adott helyzetnek
bármelyik megfelelőt követheti, feltéve, hogy megfelel az ABCDE szemléletnek, tehát:
o ABCDE sorrendű,
o szisztematikus,
o azonnali ellátást igénylő probléma esetén csak a probléma elhárítása után lép tovább,
o állapotváltozáskor, beavatkozás, vagy betegmozgatás után a szisztematikus vizsgálat az
elejéről ismétlődik (kritikus állapotú betegen meghatározott időintervallumokban - pl.
5-10 percenként - ezek nélkül is ismétlődő kell legyen).